Lássatok!

Kedves emberiség!

Egyszer majd megértitek, mit tett értetek az Úr,
Hogy amin jártok most vakon, az nem a jó út.

Ő meghagyta az életünket, küzd értünk minden percben,
Ha hiszitek, ha nem, benne vagyunk a szívében.

Mindannyian, csak ébredjetek fel végre!
Lássátok meg, hogy sokkal jobb az élet Vele!

Szemeitek bekötve, hamis ígéreteket suttognak fületekbe,
Az igaz szóra nem hallgatva, makacsul mentek előre.

De álljatok csak meg, lehull a szemfedő!
A sötétség eltűnt immár, most már fény jő!

Hát ne féljetek Tőle, csak szeressétek Őt irgalmasságáért,
Mint ahogy Ő szeretett bennünket, odaadta egy szülött Fiát bűneinkért.

Csak vegyétek észre, óh, ti világtalanok!
A rossz út könnyebb, de ami Istenhez vezet, jobb!

Én mondom, kit megváltoztatott az Úr szeretete,
Felkarolt engem esetlen embert, befogadott szíve.

Jelenléte megnyugtat, tudom, hogy velem van Ő,
Mert minden percben, minden másodpercben, hozzám eljő.


Nos, helló kedves emberek. Ez földrajz órán született 2012. január 26-án, egy csütörtöki napon.
Bosszantó, hogy az emberek kigúnyolják Istent és az Őt követőket, semmit sem tudván a szeretetéről, és ajándékáról, a legkisebb emberi lény, a legnagyobb bűnöző is csak általa élhet, de ezt sokan, sőt temérdek ember nem látja! Jó, oké, Szűz Mária, Jézus Krisztus, kereszt, templom, Szűz Mária képe.. de tudjátok mibe hisztek? Tudjátok ti egyáltalán, hogy miről van szó? Hálásnak kéne lennetek az Úrért, senki sincs a világon, aki így szeretne, nézzétek, odaadta értünk az egyszülött Fiát.
"Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." János 3:16
Te odaadnád a gyermeked, elvesztenéd a szerettedet, akit a világon a legjobban szeretsz, akiről azt gondolod, hogy a legfontosabb, és bármit megtennél érte, megtennéd? Meg tudnád tenni? Nem, mert csak magadra tudsz gondolni, a következményekre, hogy milyen rossz lesz neked..
"Ne nézze ki ki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is." Filippi 2:4
"Mert mindenki a maga hasznát keresi, nem a Krisztus Jézusét." Filippi 2:21
A jótétemény már rég háttérbe vonult, az őszinteség kincs manapság, amit persze ugyanúgy nem tudnak értékelni, mint az Úr kegyelmességét, bár az Atya szeretete jóval nagyobb hangsúlyt igényel. Ő meg akarta menteni a hívő embereket, és bár nincs sok olyan ember aki Őt követi, aki az Ő igéjével táplálkozik, aki dicséri nevét és magasztalja Őt, pedig nem ártana. Az utolsó idők közelegnek, sőt benne élünk, megpróbáltatások időszaka ez, ezért mondom néktek: Térjetek meg, mert elközelgett a Mennyeknek Országa! Dicsérjétek az Urat, és megmaradtok. "És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért, de aki mindvégig megáll, az megtartatik."
Ennyi a lényeg, az Úr, az Ő szeretete, a te hited és félésed, a te bizalmad az Atyában.

Zavaros kapcsolatok

Mindenki látja, hogy ez így nem kóser,
Előbb-utóbb barátaid sem lesznek ember,
Ha mindenkit így elmarsz magadtól,
De te vagy egyedül az, aki rombol.

Nem értem mire jó ez, a szerelem,
Hirtelen fellángolás, keresztül az éveken,
Ez idő alatt, a kapcsolatok meghalnak,
Nem öntözted, ápoltad ágyásaikat.

Kezdem elveszteni a legjobb barátnőmet, vele csináltam RÉGEN mindent, együtt kajáltunk, együtt bóklásztunk, együtt nevetgéltünk, együtt voltunk a suliba sülve-főve, nagyon sok közös barátunk volt, a hétköznapi dolgokat is közösen csináltunk pl: orvos. Akkor még mindkettőnk tudott áldozatot hozni, most már SZINTE csak én hozok, de nem akarom eltúlozni, nem akarok mártírkodni. Régen elég volt egy mondat miután kicsöngettek: "Mit csinálsz ma délután?" válasz: "Veled vagyok." Általában ez ment egy huzamosabb ideig. Most már: "Mit csinálsz ma?" válasz: "Barátommal vagyok. Majd meglátjuk, még nem tudom, tőle függ." vagy "Barátommal vagyok." vagy "Barátommal leszek délután." vagy "Barátommal leszek."
Lát valaki valami különbséget?? Nos, én se. Rossz. Háttérbe vagyok szorítva, nem is, inkább le van tojva a fejem, szebb szóval kimondva. Igen, a barátság nekem egy nagyon kényes kérdés. Ez a téma kimeríthetetlen. Durva..
Volt egy erős barátság. Jött egy szerelem. Lett egy szerelmes pár s egy idegen.
De most én vagyok a gonosz barátnő... Pedig nem vagyok az, csak nem szeretem, ha nem foglalkoznak velem. Oké megértem, szerelem blabla. De basszuskulcs, nem hiszem el, hogy mindig a pasi után jön a barátnő. Ha esetleg elütött volna egy autó, kórházba lennék, és felhívnám, hogy meglátogatna-e mert ez és ez történt, tuti nem jönne be. Ha magam alatt lennék, vagy csak egyedül érezném magam, és társaságra vágynék, biztos kitalálna valami alibit, csakhogy ne kelljen a hülye barátnővel foglalkozni. Hát basszuskulcs, inkább akkor eltűnök, de ha szakítanak, ki marad ott neki? Ha én nem vagyok, nagyon igaz barátja nincsen. Vannak ismeretségei, de így ennyire senki sem ismeri mint én. Ezért szenvedek és eltűröm a dolgokat. Amikor nincs ott más, csak mi ketten, mint legjobb barátnők, akkor annyira önfeledt és természetes, olyan más. Jön valaki akkor már rögtön más. Nem értem. Főleg, ha ott van a barátja, akkor meg mintha kicserélték volna. Visszafogott, mosolyog mint a tejbe tök. VISSZAFOGOTT! Ami rá egyáltalán nem jellemző. Szeretem, de most nem. Most gyűlölöm. Nem őt, hanem azt, amilyenné lett. SEGÍTSÉG!

Hibáink felismerése

A hibáink felismerése ott kezdődik, hogy magunkba nézünk, hogy ha van egy döntés, mérlegelünk, rosszat, jót egyaránt, nincs kivétel, amit gondolunk kimondjuk, leírjuk, nincs apelláta!
Nos, ez egy gyönyörű, napos, ám igen szeles vasárnap délután. Egy verőfényes napsütéses délelőttre keltem ma is. Elmulasztottam teljesíteni a kötelességeimet. Bűnt követtem el. Rosszul érzem magam. Akiket embereket jóknak gondoltam, most furák, és ellenségesnek tűnnek, pedig egyáltalán nem azok. Nem értem miért látom így. Szeretnék Istennel lenni, és az ördög olyan szinten befolyásol és húz el tőle, hogy már belebolondulok. Nagy a kísértés, döntések elé állít, amik egyébként külső szemmel könnyen eldönthetőnek tűnnek, de belül, egy ember számára, akinek ez is fontos és az is, p.l: egyek csokit vagy ne? Egy ilyen egyszerű kérdés is képes zűrzavart kelteni az emberben. Borzasztó, és sajnos nem egyértelmű a válasz. Nem lehet rögtön eldönteni. Én ebben szenvedek: "Istennel vagy és szereted őt vagy inkább hagyod hogy az ördög elhúzzon tőle és ugyanolyan légy megint mint régen?"
Nos ez az ami nekem nem egyértelmű, sok mindenről lemondtam, de kezdek visszamenni hozzájuk p.l: cigaretta. Fárasztónak érzem azt, hogy ellenálljak, ugyanakkor, ha megtettem akkor már nincs mit tenni, elkövettem. És akkor jön ez a lelkiismeret furdalás. Ilyenkor nem merek az égre nézni, vagy akár csak felfelé nézni, nem merek imádkozni, nem merek szólni Istenhez, nem érzem magam elég méltónak arra, hogy szóljak hozzá, Ő nem ezt érdemli. 1-2 hetente vannak ilyen meginogásaim a hitemben. Egyszer azt gondolom, hogy:
"Ő a legjobb, Őt szeretem csak, senki más nem kell nekem, mert az Ő szeretete mindent elfedez és mindent kielégít!"
Másszor meg: "Ő az Isten, és én egy ember vagyok, hibázok és gyönge vagyok, törékeny s gyarló, ezért hibázhatok néha mert úgy is megbocsát nekem, nekünk. Kit érdekel majd megváltozom, úgy is látja, hogy törekszem." Mindig ezekre az ismérvekre támaszkodva könyörgöm az Úr bocsánatért.
Nos... Igen. Bonyolult lelki világom van az egyszer biztos, de próbálom megfejteni. Nem tudom mire van szükségem. Egy társra, igaz barátokra, sok pénzre, luxusra, tisztaságra és hitre, Istenre?
Nem tudom, mostanában nem érzem azt az őszinte boldogságot, ami mindig az egekbe emel fel. Nem értem mit művelek, sokszor van olyan, hogy kimondok valamit, p.l: "Rohadj meg!", és nem értem miért.. Olyankor, mintha nem is magam lennék. Szeretnék változni, de annyira gyengének érzem magam. Szeretnék többet foglalkozni Istennel, több időt fordítani rá, több energiát fektetni a megismerésébe. Tudom, hogy szeret és hogy neki ez mennyire fáj. "URAM, TUDOM!" Érzem, nekem is fáj.. De minden holnap egy új kezdet, egy új lehetőség, csak legyen mindig velem! Ő! Ő az Isten, ki mindennek Atyja. Az Ő szeretete határtalan és felfoghatatlan, erre kéne emlékezzek minden percben, akkor talán nem vesznék el. Gondolkozni kell a dolgokon, ezt tettem.

Nehéz megérteni

Annyi minden van a fejemben,
Képekkel, s gondolatokkal telve,
Itt állok a kétségbeesésben,
Kilátástalansággal színezve.

Nézek föl s nézek le,
De egyik sem változik.
Mindig ugyanaz a plafon,
Már a padlón vagyok, torkig.

És torkig vagyok az érzelmekkel,
De nem írnék ha nem lennének.
Egy olyasmi dolog nekem az írás,
A megkönnyebbülés, amikor nincs sírás.

Kiírok magamból mindent, nem látnak,
Nem tudják mi van a szívemben, nem várnak,
Nem tudják mit gondolok, mi van a fejemben,
Mi zajlik le épp a lelkemben, ott mélyen.

Belenéznék szívesen, megtekinteném őt,
a lelki világot, melyben úgy történik minden ahogy én akarom,
abba nincs kő, mit elém gördítenek, hogy akadályozzanak utamban,
hogy véghez vigyem álmomat, fékezik szakadatlan,
de ki íly rosszindulatú? Ki a rossz akaróm? A választ nem tudom, mert nem látom magam belülről, sőt kivülről sem, a tükör néha más, mikor azt hiszed jó a hajad, közbe egy nagy szénarakás. Csalódás, csak csalódás. Az élet felhalmoz minden sérelmet, itt a play gomb, visszanézheted, de csak te, te egyedül, magányosan, csendben, a világon kívül.

Amikor az emlékeinkbe merülünk, merengünk, gyönyörű dallam csendül bennünk, s ez az eufória. Elönt minket egy olyan érzés, amit nehéz leírni, boldog vagy, repdesel, felszállnál szárnyaiddal, de töröttek. Valaki eltörte, valami ránehezedett és megsérült. Csak hogy ez a seb be nem gyógyul, meggyógyíthatatlan, s nem egy könnyen feledhető, ez egy csavar. Akárhányszor hozzáérnek, akár egy ujjnyival is, felszántják a régi sebet, s ott lesz megint, ott van még mindig, most is. Csak álltatjuk magunkat, hogy holnap jobb lesz, élj a mának, de emlékszel arra, hogy mikor voltál utoljára őszintén boldog? Arra a percre, amikor a nevetéstől már a könnyed is kicsordult? Emlékszel?
Észrevetted azt, hogy ha valami jó és boldog pillanatra emlékezel vissza, akkor elkerülsz egy másik világba, s mikor visszatérsz, egy mosolyt érzel az arcodon? Nem látod, hisz hogyan is látnád.. de érzed, mert olyankor a szíved is mosolyog.