Merengő IV.

Mit adtál nekem tél

Kinyitottam a szemem, és megvakított a fehérség,
Szemembe ütközött a nagy leples vidék,
A füvek deresek voltak, fázott a csipkebogyó,
Messze s távol járt elmém, mint egy csavargó.

A fuvallat hozta az illatokat magával,
Nem tudtam betelni a meleg tea varázsával...
Felmelegítette testem hamar, miközben
Lábaim a hűvös küszöbön pihentettem.

Megszokott látvány, de nekem oly fényes,
Minden napnak volt értelme, emlékszem édes.
Édes volt a dallam, mit anyám dúdolt,
S édes volt nekem szíve, amiből adott.

Akkor még volt ember, ki gondosan figyelt rám,
Ki fogta kezem még akkor is, ha mentünk a járdán.
Körülnéztünk a jeges úton, nem jön-e valaki,
Óvott minden lélegzetével a drága mami.

Hiányzol, ó édes gyerekkor, hiányzol!
Bánom... oly gyorsan elmentél tőlem.
S míg szerény személyem utánad lohol,
Gyorsan mész, úgy kezdesz eltűnni előlem.

Emlékszem, mennyire vágytam felnőni, igen...
De most meg siratom a múltat! - jéghidegen...
A gyermekkor az igaz tisztaság,
Akkor még velünk van az ártatlanság.

Most már a tea sem melegíti fel szívem...
Itt ülök és írok, megtörten, üresen,
Egyetlen örömöm van, és ezek a szavak,
Talán akad még köztük kimondatlan darab. 



Visszaemlékeztem a gyerekkoromra, elmerültem, merengtem, és próbálom felfogni, hogy milyen gyorsan elinalt... Egy téli tájat idéztem fel magamban, vagy ha nem is téli, dérrel borított. Az érzés, az emlék persze csak bennem él, de próbálom átadni nektek, amit éreztem/érzek. Azt vettem észre, hogy minél idősebb leszek, annál üresebb, minden nappal kihaltabb. Ez egy felismerés, ami egy nagy törés során keletkezett. Néha nem tudunk együtt élni a felismeréseinkkel, de ezt úgy állítom be, mint egy próbát, vagy mint az életben egy nehéz pályát, amit elsőre nem biztos, hogy át lehet vinni. Az élet egy játék, amit ki kell vinni, a végén meg ott az elismerés, és az érzés: megcsináltam!
Ennyit mára a filozófus borongós Miriből.
Szép estét!
M.

Értelmetlen

Értelmetlen

Mikor az életnek értelme nyoma vész, 
Mikor a remény halovány szikrája elenyész, 
Itt állok mereven előtted, mozdulni nem tudok, 
Szemeim bekötözték, nem látok.

Az orromig sem, s a lelkembe meg végképp,
Szívem megtört, életem már egy rémkép,
Pillanatok heve, érzelmek katlana...
Begyújtott a szívem, eljött a tél hava.

Felismerés. De mondd nekem, mire jó?
Összezúz mindent, amit eddig hittél, hogy jó...
És most álljak fel, és menjek tovább?
Mondd, ez óhajod, jó barát?

Felálltam. Ürességet érzek mélyen,
S most először nem értem létem,
S hogy miért létezem, mi a lételem,
Amivé vált ez nekem, rejtelem.

Semmissé tette magát az élet számomra,
Ne is számíts többé az én szavamra.
Rám se, lényemre se, elmémre se,
Megszűnt a fogaskerekek zöreje. 


M.

Napom

Hy!

 Ma egy számomra kedves emberrel mentem reggel iskolába. Mondhatni, kihatott a kedvemre és a napomra is. Jó értelemben. Komolyan mondom, vannak olyan emberek, akik feltöltenek energiával, na ő ilyen típus.  Annyit nevettem ma vele, hogy majdnem megfulladtam. :D
 Van olyan ember, akivel könnyű együtt lenni, akinek a jelenléte megnyugtató. Imádom az ilyen embereket.  Hajlamos vagyok hagyni magamat, hogy befolyásoljon például a rossz idő, vagy a hétfő gondolata, vagy akármilyen napé, ami hosszúnak ígérkezik. Ma olyan más voltam, mintha kicseréltek volna, annyira jó érzés volt. Mindenkinek tök boldogan köszöntem, meg érdeklődtem - ilyen rég volt. Nagyon sokat nevettem, talán az is közrejátszott, hogy ma van a két legjobb barátomnak a születésnapja! Elég felemelő, egy napon születtek, és a legjobb barátaim, csupa csupa véletlen, nemde? Kifogtam, nincs mit tenni, nem is akarok.  Szeretem őket, ma mindenkinek tudtára adtam, hogy a legjobb barátnőmnek, Zsófinak ma van a szülinapja, Attila nem jött be - pedig megígérte - és nagyon sajnáltam, hogy nem köszönthettem fel élőben, és nem adhattam át az ajándékát, de azért felhívtam persze, meg írtam neki. Nagyon szeretem őket. Lehet szűkült a baráti köröm, de legalább most azok vannak, akik komolyan gondolnak engem az életükben. Jó ilyen 'apró' dolgokra rájönni az életben - mint mindig mondottam, minden korosztálynak megvannak a maga problémái.
Nos, folytatnám azzal a személlyel - kit nem nevezek nevén - akivel iskolába mentem. Nem is tudnám egy szóval jellemezni ezt a reggeli bemenetelt. Nagy vonalakban elmesélem. Találkoztunk, elmentünk mekibe, és úh... Szerintem ott kezdődött ez a nevetésroham - részemről. Tudni kell rólam - aki még nem vette volna észre - hogy én mindenen nevetek, és ez a lány meg mindig vicces, tehát így, eléggé jó párosítást talált ki a sors. :D
És most jön az a szöveg... az a jól ismert. 2 hónapja ismerem és marha jó érzés, inkább hihetetlen, annyira fura az élet, annyira kiszámíthatatlan, minden sarkon ott a kis meglepink. Mi egyébként nem kedveltük egymást... Volt amikor utáltam, ő is engem, és ennek ellenére, ha most megnézem hol tartunk, hát elég szép teljesítmény, de nem kellett sok egyébként, első pillanattól valahogy éreztem, hogy jóba leszünk. Megérzések... Csak sajna elég csalókák, az enyéim meg főleg, de ez eddig bejött. Bolond lány... ennyi, ezért jó vele lenni, mert pozitív. Sokat beszél, nagyon, nagyon sokat. Ő egy szociális ember, közvetlen, mindenkivel el tud beszélgetni, ez sem egy hátrány. Olyan ember, akivel mindenki jóba akar lenni. Van egy stílusa, de meg kell szokni, kicsit hangos, ordibálós. De hát persze van komoly oldala is, meg elég felvilágosult a korához képest, szóval sokoldalú, nem unalmas, és nagyon nagylelkű, komolyan mondom, hatalmas szíve van - ahogy észrevettem. Ezért is szeretem. Még a semmiből is adna szerintem. Azért írok róla csak jót, mert eddig még nem találtam rosszat, bár ha ez bekövetkezik, akkor is elfedi a sok jó tulajdonsága. Eddig kedveltem, de most már megszerettem, szeretek szeretni. És persze szeretve lenni is. Szóval ő dobta fel ezt a napot, pedig semmi különös nem történt reggel, ami annyira említésre méltó lenne, simán jó. Azt hiszem mondhatom azt, hogy a barátom. Aranyos, kedves, szép és még szerény is. :"D Főleg szerény. Szóval köszi ezt a napot zöldség-gyümölcs. :D

További kellemes dayt!
M.