A reggel

A reggel

A reggel nekem a frissesség, 
A leragadó szempárok,
Felhőkkel tarkított kék ég,
Suhanó kerékpárok.


Iskolások moraja,
Léptek az aszfalton,
Anyák óvó hangja,
Hallatszik ablakomon.


Egy kis nyári fuvallat,
És máris felébredek,
Ködös domborzat, 
Ébredő kertek.


A reggel az újulás, 
Egy új nap, lehetőség,
Sokan nem látjuk át,
Ez milyen nagy ajándék.

Budepestem

Hősök tere

Budapestem


Utcáid zajosak, porosak, koszosak,
Fáid szmogtól fulladozva hajlonganak,
Lámpáid mégis oly fényesen világítanak,
Mintha nagy bál lenne, s helye a hahotának.





Meg nem álló körforgás, folyton zajló élet,
Reggel munkába menők tömegei lépnek,
Egymást tapossák, hogy elérjék a járművet,
Miért siettek ennyire, ti igen jószívű népek?

Fiúmei út

Szentségelés, hajléktalanok, hangos zene,
Az emberi érzésekkel mit sem törődve,
Átgázolnak rajtunk, mint busz a galambon,
Nem segíthetünk már a lerombolt romokon.


De mégis, nekem olyan gyönyörű vagy te Pest!
Dicséretekben én nem vagyok rest - bár itt nincs nyest,
Hát vidd el a hírt, hogy itt ez a gyönyörű város, 
Talán elfogult vagyok, vagy mámoros.


Mit szeretek e kőtömbök százaiban?
A dühös, feldúlt, értetlen ábrázatokban?
Vannak játszóterek, parkok, s "tengerek",
Magyarország fő feje, én így szeretlek!

A szél

A szél


Szilaj szelek értek udvaromba,
Virágaim térdelnek a betonra,
S míg fák énekét hallgatja,
Felkapja a port, kavarja.


Mert nála erősebb nincsen,
Ő a mindent elsöprő isten,
S nélküle nincs körfogás,
Ő a frissesség, a forrás.


Míg itt vendégeskedik nálam,
Megkínálnám én bátran.
De mivel szolgálhatnék én,
E földön élő, halandó egyén?


Hozza az ébredést, kiűzi a rosszat,
Holtaknak nyugtot ő ad,
S miért rombol? - megosztom veletek,
"Emberek, nem értékelitek az életet."


M.

World Full of Strange People

 Rég nem írtam, fáradt vagyok, fáj a szemem, itt ülök a gép előtt, megláttam ezt a kis "Blogger" jeligét, és rákattintottam, úgy érzem írnom kell, megbántottak, elárultak, persze biztos megérdemlem, de azért nehéz erre koncentrálni és el is hinni, mert ki gondol éppen arra, hogy ő tehet mindenről?
 Nos, az osztályban történt egy kis viszály, adódtak gondok és problémák, témák, amiket újra és újra felhoznak, nagy feneket kerítenek a dolgoknak, vagyis bolhából elefántot, ami persze nem elhallgatandó, azt elfelejtik. Nem értem, pofára megy a világban minden? Egy pillantásból olyan dolgokat és lehetőségeket kombinálunk össze, mintha ismernénk az adott illetőt, nem ... nem úgy hívják, hogy jó emberismerő, inkább előítéletekkel dúsított, ellenálló, önelégült embertípussal van dolgunk ilyenkor.
 Ki nem ítél elsőre? Ki tudja csak a jót a szeme elé helyezni? Akik boldog emberek, talán már elhajtották az előttük lebegő "hajts még, mert muszáj" táblát, egyfajta csalit, hogy az élet, a világ valóban, jobban kimutathassa a foga fehérjét. Áldozatok vagyunk, vannak rosszakaróink és vannak szeretteink. Az emberi érzések nagyon sokrétűek, már-már fura egy ember, ha nem lehet elsőre olvasni a tenyeréből, a szeméből és a gesztusaiból, ha nem felelsz meg a normáknak, a társadalom kirekeszt, és dilettánsnak titulál. Fair ez?

 Rátérnék az okot kifejtő eszmefuttatásomra, ami arra sarkallt, hogy megosszam veletek.
 Van egy múltam, magam mögött hagynám, de mire jók az unatkozó, antiszociális, és könyvekbe s tanulásba temetkező egyéniségek? Vagy akár a szilaj természetű, vad s lázadó gyermekek? Vagy akár azok, akik másnak hiszik magukat valamilyen oknál fogva? Akik egyediek? Akik egyéniségek? Akik unatkoznak, azoknak sok minden végigfut az agyukon - nem mintha másoknak nem, de több idejük van kombinálni. Komplexen összeállított "tényeket" közölnek, fontosabb, felettünk állóbb emberekkel, persze csak az épületen belül azok, meg ugye a felnőttek iránti egészséges tiszteletadás miatt is.
 Miért akar rosszat olyan, akiből egyébként senki nem nézi ki a rosszat, azt, hogy valami hibázik? Talán irigykedésből, hogy neki nem az jutott, mint másoknak? Talán azért, mert nem kalandos, eseménydús és pörgős az élete? Akinek az életéből hiányzik az egészséges és automatikus vágy, a kíváncsiság valami új felfedezésére? Biztos nem égeti a tenyerét a tapasztalat, ezért talán mások hibáiból tanul, de vajon ezért keverne másokat bajba? Eljár a szája, utána sír. Lelkem, gyöngyöm, mondd, mit értél el ezzel? Lehet most rontottad el 4-5 gyerek életét, ami eddig félelem nélküli és gondtalan volt.
 Mennyi kérdés, megválaszolatlanok, mert ugye igazság hol is található a földön? Bennünk, mindenkinek meg van a saját igazsága, hazugsága, arcai a különböző, véletlenszerűen betoppanó, gyorsan megoldandó élethelyzetekre.
 A problémák ránk zúdulnak, hirtelen jönnek és olyan felhőssé és borússá teszik életünk egét, hogy azt érezzük, már egy szemernyi napfény sem fog besütni ezen a komor, szövevényes hálón. Automatikus ilyenkor a hibáztatás, a hibás keresése. "Valakinek felelnie kell a rosszért, nehogy már én legyek a hibás, az nem lehet!"- mondja az ember. Mondja mindenki. Hamisan ítélünk, néha vannak jó tippjeink, de hosszútávra én személy szerint nem ajánlom, nem jön be, mint a lottó, vagy visszanyered az árát - jó esetben többet - vagy elveszíted a játékot. Miért lottóznak az emberek? Mert bennük él a remény, ezért kell újra és újra felállunk, küzdeni a világgal szemben, a megpróbáltatásoknak elébe nézni, felvenni a harcot, magunk miatt. Sosem tudhatod mikor jön be az élet, 'hisz nem közölte veled, mikor leszel sínen, mikor lesz béke. A halált sem tudják percre pontosan megjósolni, mert az élet ... kiszámíthatatlan.

Good night!
M.

Barátság?

2012.04.20. -13:00-14:00 között
Barátság

 Vannak barátaink, mindenkinek van legalább egy, vagy több, van népszerű ember, és van olyan, akit még akkor sem vennének észre, ha levetné magát egy épület tetejéről.
 De hogyan keletkezik a barátság?
 Nekem azt mondták csak úgy jön, azt nem kell erőltetni, majd kialakul. Nem tudom, azért a barátságért tenni is kell, nem ülhetünk ölbe tett kézzel, nem várhatjuk el, hogy a másik belelásson a fejünkbe, hogy mi most mit szeretnénk tőle, hogy lépjen, hogy tegyen. Ha találsz magadnak egy szimpatikus embert, az talán tényleg jön magától, mert egymásra vagytok hangolódva. Egy idő után rájöttök, kb ugyanolyanok vagytok.  Nekem is van ilyen, és én sosem akarom elveszíteni, fontossá vált, az ilyen embereket, akik számomra ilyen fontosak, nem tudom elengedni, a szívemen viselem minden ügyét, szeretem a hangját, a gesztusait, a nevetését, az emberét, a külsejét, belsejét, szőröstül bőröstül elfogadom. Persze mindenkiben vannak zavaró tényezők.
 Megkérdeztem 2 barátnőmet, mindkettő az osztálytársam, köztük az egyik a legjobb barátnőm, nem is tudom, csak érdekelt a véleményük.
Boros Tímea: "Én azt várom el egy baráttól, hogy mindig számíthassak rá, hogy legyen ott amikor kell, szóval legyen egy biztos támasz, legyen velem mindig őszinte, ez döntő a kapcsolatokban, legyen fair velem és ne hazudjon, lehessen vele beszélgetni, örömről, bánatról, szóval mindenről, és hogy tartsa meg a titkaimat, amiket én elmondok, az maradjon is nála, afféle titkos doboz."
Sugár Zsófi: "Legyen velem egyenlő minden szinten és téren."


 Neked mit jelent a barátság?
 Azt hinné az ember, egyszerű kérdés, hogy egyből tud rá mondani példát, de aztán rájövünk, talán mégsem olyan egyszerű a válasz, az ember kiválasztása, én szerintem nem tudnék mondani ilyet, talán egyet.
Azt hinné az ember, megvan az igaz barátja és legtöbbször akkor koppanunk a legnagyobbat, amikor bajba vagyunk. Nem csak akkor kell valaki mellett ott lenni és kitartani, amikor nevetés van meg happy. Akkor is, ha bőg egy héten keresztül, akkor is, ha idegesítő, akkor is, ha a problémáiról beszél, meg kell hallgatni, mert ez a barátság, ez a barát dolga! A barát egy bizalmas, olyan, aki előtt nem szégyelled magad, a habitusaidat, azt, hogy ki vagy és milyen is valójában.
 A barátságnak muszáj kitartania minden időszakon át, minden ember életében döntő szerepet játszanak a barátok, akiknek a társaságában felszabadultak vagyunk, akikkel kimeríthetünk minden témát.
 Ha tényleg jó emberismerők vagyunk, egy idő után már csoportosítani tudjuk az embereket és a viselkedések típusait. Átlátunk az álarcokon, mert mindenki visel egy számára kényelmes és szerinte "átláthatatlan" maszkot, de ez nem is baj.
 A világ rideg, goromba és tele van előítéletekkel, trendekkel, előírásokkal, szabályokkal, ez lényegében egy láthatatlan és jól irányított, médiába burkolt "diktatúra". Fegyverekkel történik ez is, csak nem AK-47-esekkl és társaikkal, a médiát - mint mondtam - a trendeket, a divatvilágot merítik ki és használják fel a maguk javára, kényelmére. Mondhatni: egy bolond százat csinál.
 Életem során sok mindent láttam, nem igazán értettem, de most, hogy kicsit értettebb lettem, úgy kezd kinyílni az én szemem is, és előttem tárulnak ki a dolgok, akár egy virág, kinyílik. Kezdek átlátni az embereken, kezdem látni, hogy mik a szándékaik, hogy milyen eszközökkel akarnak megszerezni valamit, mert ugye az ember azt hiszi, hogy felér Istenhez, hogy van olyan jó, hogy talán még jobb is, pedig sehol semmi. Az emberek mohók és kapzsik, nem elégednek meg azzal, ami nekik adatott, ami értük van, többet akarnak, beépült az agyukba: "még... Még.. MÉG!!"
 Telhetetlenségünk szívünk vágyaiból fakadóan próbál vezérelni minket az életben.

2012.05.04. 12:00-14:00 között

 Fizika órán írtam ki magamból, megviselt, fáj.
Még az is elárulhat, akit a legigazabb barátunknak hiszünk.
 Hát én beszoptam.
A mai önismeret órán az őszinteségről volt szó, kényes, de érdekes téma.
 Próbálok annyira őszinte lenni, amennyire velem azok, lehet talán túlságosan is az vagyok hiba.
Nem tudok sokáig, és olyan igazán mélyen haragudni, egyszerűen nem megy. Én többre tartom a sok jót az egyszeri kis botlásokkal szemben.
 Nekem nagyon fontosak a barátaim, de már nem tudom kit, kiket nevezhetnék annak, lehet vannak sokan, akik azt mondják: "A barátom vagy." - utána meg a hátam mögött ki tudja miket hallatnak rólam - nem jó értelemben. Most is ez volt a baj, hamar megbíztam valakiben, hamar őszinte lettem vele, hamar kedves, hamar barát. Hát semmi értelme nem volt, hazudott nekem, mondott dolgokat a hátam mögött.
 Éppen ettem, amikor mesélték, és ahogy ez eljutott parányi agyamig, hogy mégis mit mondanak nekem éppen, elment az étvágyam, sírógörcs volt a torkomban, összerándult a gyomrom, összezavarodtam, egyik másodpercről a másikra. Másodperc. Az elég rövid időintervallum, mégis mennyi minden múlik egyetlen egyen is, mennyi minden játszódik le a fejünkben, mennyi mindenen megyünk keresztül, mit élünk meg egy másodperc leforgása alatt.
 Az embernek cikáznak a gondolatai, egybevágnak, csupa következtetés, feltételezés, megválaszolatlan, magunknak feltett kérdések, elhatározások, stabil dolgok megrendítése, elbizonytalanodás, aggódás, félelem, boldogság, tűnődés, elmélkedés. Gyönyörű ez a magyar nyelv, mennyi szó, és mennyi kapcsolat köztünk.
 Nos, lazára véve a dolgot, átvágtak, ennyi. Nem viseltem valami jól, nem, egyáltalán nem. Még mindig rossz, de ő ezt nem tudja. Szerintem nem is fogja, mert egyébként nem érdekel, mert vagyok olyan hülye és önzetlen, hogy megbocsássak, mert én ilyen vagyok. Bezzeg, ha én egyszer hibázok, az már világprobléma, kb ilyen globális felmelegedés súlyú téma. Nem értem, csak én vagyok ilyen hülye vagy más is beleesik ebbe?

2012.05.05.
 Most fejeztem be ezt, véglegesen. Huzamosabb ideig írtam, húztam, halasztottam, történtek dolgok, amik fájtak, amikre rájöttem, tudom, nem vagyok tökéletes, ugyanolyan vagyok, mint akiről/akikről most írtam, de azért mégis rossz.
Kerestem barátsággal kapcsolatos idézeteket. Találtam egyet, ami elég kedves lett a szívemnek, bár megjegyezni nem tudom, de tetszik. Olvasd:


"A barátság nem egy létrehozott kapcsolat, a barátság magától jön létre, mert jó minden elvárás és indok nélkül együtt létezni. Örömöt jelentetek egymásnak csak azért, mert vagytok. A barátság benned van, belőled fakad, nincs köze a másik cselekedeteihez: ha egy ember valóban a barátod, akkor is közel áll hozzád, ha nem kedves vagy igazságos veled, mert hát ott van a szívedben."

Na ez a true. Zsófival megint minden jó, már egy jó ideje, szeretem, ő a részem, nem engedem, semmiért sem.