Az anya szerepe

Édesanyámnak

Hát itt vagyunk újra,

Új nap, nincs ok a búra,

Egy csodálatos nap,

Az életemben te vagy a Nap.

Te adtad életem, te neveltél fel,

Néha hozzám vágod, hogy nőjek fel,

Néha azt mondod, gyerek vagyok még ehhez.

Mindent elmondasz hússzor, de nem bánom,

Humorod a plafont veri, nem maradok talpon.

Ajándékom ez, neked,

Sajnos elköltöttem minden pénzemet,

De tudom, hogy te ennek is örülsz,

Rögtön tudtam, hogy a szívem közepébe kerülsz.

Más nem léphet a helyedbe, soha! – ezen a világon,

Bár néha alig várom, hogy letedd a telefont,

Máskor toporzékolva várom, hogy hívj egy napon.

Sok fájdalmat okoztam, de tudatnom kell veled,

Te vagy a világon az, akit a legjobban szeretek.

Egy egyszerű szeretlek szót is nehéz kimondani,

Akit nagyon szeretek – mint téged – nehéz kimutatni.

Ha úgy köszönök el a telefonba, hogy „szeretlek”,

Nem is tudod min megyek keresztül érzelmileg...

Szerencsés vagyok, hogy ilyen édesanyám lehet,

Ne engedj el soha, de soha, kérlek!

Fojtogatott a sírás, mikor ezeket a sorokat fogalmaztam,

Rád gondoltam, és arra, hogy mennyire hiányzol minden nap.

Nem fontosabbak a barátok, csak szükségük van rám,

És nekem is rájuk, mert nem látlak a magam oldalán.

Senki nem köszönt reggel kedvesen engem,

Senki sem emlékeztet, hogy: „Hé, kelj fel édesem!”

Nem vár senki haza, meleg ebéddel az asztalon,

Nem kérdezi meg senki, hogy mi volt egy adott napon.

Teljes körű szabadság, örülnöm kéne talán,

De nem érzem, hogy felnőtt vagyok, nem, egyáltalán.

Csak sodródok az árral, elszalad a ló velem,

Mindez azért van, mert nem vagy mindig velem!

Szüleim elváltak, nem anyuval élek, ezért írom ezeket.
Szerintem egy anya elengedhetetlen az életünkben. Ő ad életet, ő nevel fel, ő tudja az élet dolgait, minden titok és tudás a fejében van, mindig van gyógyír a tarsolyában, ha baj van, kihúz a tréből, segít az úton, dorgál és védelmez, szüntelenül, haláláig szeret, őszintén, bízni csak benne lehet. Én szeretem anyut, bár sokszor bántom, sokszor csalódik bennem, ebben a rohadt világban csak miatta akarok jobb lenni.
Gondolkozz el, neked mit jelent anyukád, és, ha ejtettél róla valaha egy rossz szót is, bánd meg, ha megbántottad, kérj bocsánatot, az élet túl rövid ahhoz, hogy haragban éljünk, és civakodással, dühvel teljék!
Szép napot!
M.

Mink van ...

Good Evening People!

Vannak álmaink, példaképeink, barátaink, hozzátartozóink, kérdéseink, feltételezéseink, hibáink, örömeink, emlékeink, bánataink, könnyeink ... És még sorolhatnám. Nagyon sok dolog van körülöttünk, fel sem fogjuk, de minden körülvesz.
Adott nekünk, embereknek ez a hatalmas világ, a Föld nevet viselő bolygó. Ajándékba kaptuk az életet, a Földet, hogy éljünk, hogy szeressünk, hogy okosodjunk, hogy értékeljünk dolgokat, hogy megszemléljünk valami újat és különlegeset, valami ép ésszel fel nem fogható csodát, mint például a hatalmas távolságot ég és föld között, a csillagokat, a felhőket, az esőt, a havat, a napsütést, a holdfényt, az állatokat, a növényeket, a természetet és annak különlegesen, érdekesen működő rendjét, törvényeit. Adott nekünk a tudomány, ami sok mindent megkönnyít, sok mindent feltár, sok mindent megismertet velünk, de sok mindent elpusztít, lerombol.
Napjainkban az utóbbi lépett divatba. Pusztítunk. Kimerítjük ennek az értékes és gyönyörűségekkel teli bolygónak a készleteit, az értékeit, amik nélkül nem tudnánk élni. Túl sok mindent fedeztek fel, túl sok mindent alkottak meg, túl sok mindent találtak ki. Az ember úgy hiszi, uralhatja a Földet, de azért néha a természet is odalép, és megmutatja magát, ő is pusztít, azt kapjuk amit megérdemlünk. Mocskos ez az emberiség, nem szeretem már az embereket, mindenki csak ítélkezik a másik felett, holott ő maga sem különb. Azért találunk egymásban közös dolgokat, mert ugyanolyanok vagyunk, csak talán máshogy nézünk ki. Fehér, fekete, barna, sárga, kínai, cigány, magyar, néger, orosz, német, amcsi, kövér, vékony, túlsúlyos, anorexiás. Legbelül ugyanaz, csak más a csomagolás. Jönnek a társadalmi normákkal, hogy ki lóg ki a sorból, és ki van benne az elitbe, hogy hogy kéne tenni, élni, hogy meg tudjunk felelni. Belénk beszélik azt, hogy nem vagyunk elég jók, hogy nem csináljuk elég jól a dolgokat, hogy ügyetlenek vagyunk. Minden ember felnéz valakire, de amikor meglátja, hogy a kiszemelt, igen istenített egyén ki is valójában, összetörik a kép, mint egy tükör, elemeire hullik, darabokra törik szét, szertefoszlik, szétrobban, elszáll, megsemmisül, elrepül. Mindenki ugyanolyan! Én erre jöttem rá. Te sem vagy különb, aki ezt olvasod, vagy ha hiszed, hát ne bízd el magad. A nagy menő embereket is szépen lehúzzák, vagy átverik, valahogyan biztos meglékelik a biztonságérzetet és fölényt adó hajóját. Aki elbízza magát, és nem veszi számba azt, hogy vele is bármi, bármikor és bárhol megtörténhet, az koppan a legnagyobbat. Aki nem számít a veszteségre, a veszélyre, aki nem óvatos... Aki nem figyel oda, aki nem körültekintő, csak rohan egyik dologból a másikba - remélve, hogy így majd választ talál a kérdéseire - az néz majd nagyot, ha az élet behajtója áll az ajtójában, komoly és rezzenéstelen arccal. Kegyetlen ez a világ... Nini! Elkanyarodtam, sajnos nem tudok huzamosabb ideig a szépről és a jóról írni. Túlságosan tájékozott és elborzadt vagyok ahhoz, már 18 évesen. Amúgy, visszatérve a példaképes robbanáshoz, ez így van ám a felnőtté válással is. Én ahogy visszaemlékszem a gyerekkoromra, a dolgokra, hogy mit tettem, hogy mi vett körül, nos azt mondhatom, gondtalan volt minden, de csak azért, mert nem értettem mi megy körülöttem. Most itt tartok, hogy ócsárolom a világot a meghitt szobácskámban, ahol semmi gondom nincs, csak tanulnom kell, élvezni a szünidőt, és ennyi. Talán elégedetlenkedem néha, de azért tisztába vagyok az értékeimmel és azzal, hogy mim van, és milyen embereket kaptam.
Elragadtatja magát az emberiség, de majd ha kicsit szunnyad, kapja a jól megérdemelt jobb és bal egyenesét.

'éjt!

M.