Teljesség

Üdvözlet!

Nyugalom szállt meg. Nem tudom hogyan történt ez, de jól esik. Kórházba kerültem vasárnap este (08.19.). Eddig olyan ideges voltam, mindenen felhúztam magamat, de most olyan nyugodtság és elégedettség ült meg a szívemben és a lelkemben, hogy leírhatatlan, eggyé váltam. Úgy érzem, most vagyok igazán egész, összeszedett, figyelmesebb és jobban megbecsülöm azt amim van, és azt akim van. Sokan írtak nekem, hogy mi van velem, hogy viselem magam, bevallom, repesek az örömtől, hogy ennyi szeretetet és figyelmet kapok sok oldalról. Azt is bevallom, hogy egy dolgot szeretek abban, ha kórházba vagyok, és az az, hogy figyelnek rám, akkor én vagyok a középpontban, szeretek szem előtt lenni. Akkor mindenki sürög forog körülöttem, én vagyok a legfontosabb, mindenki lesi óhajom sóhajom, minden kívánságom, mindenki siet hozzám, tetszik. :)

Ennyi lenne.

Szép estét!

M.

Merengő III.

Csókolom!

The Friendship

Tegnap bizonyosodtam meg arról, hogy az igaz barátok kitartanak, nem haragtartóak, félreteszik a büszkeségüket, az igazukat, és engednek. Tudniillik, okos enged, szamár szenved. Régi mondás, de nagyon is igaz és úgy tűnik, az évek során elég bevált kis mondat körünkben. Nos, mindenki máshogy látja a világot, a dolgokat, a tetteit, magát. Aki büszke, az fölényes, a homokba dugja a fejét, és elrejtőzik a probléma elől, magát nagyobbra tartja annál, hogy engedjen. És akkor mi marad? Ő a szamár. Mert nem enged, hanem szenved, nem érez bocsánatot, nem érez sajnálatot, nem érez semmit, röhög a markában. De ezzel az örökös ide-oda tussolom a dolgot témával előbbre juthatunk? Nem, a probléma akkor is ott fog lebegni a szemünk előtt, minden egyes nap. Szerintem, ha te elkövettél valami gyermeteg vagy éppen nagysúlyú, mindegy milyen fajta "bűnt", bánd meg, kérj bocsánatot, légy alázatos, engedj, nehogy Te legyél a szamár, ez nem méltó hozzád!

Szép napot, ez volt bennem.

M.