Gyönyörű ez a nap... Jó idő, kellemes hangulat, jó emberekkel. :)
Elgondolkoztam... Észrevettétek, hogy az élet mennyire kiszámíthatatlan, olykor igazságtalan, vagy furfangos? Hihetetlenül rögtönző, egy perc alatt szertefoszlik valakinek az álma, vagy éppen egy pillanat alatt bekövetkezik az, amire eddig, "egész életében" várt. Mi is az egész élet? A születéstől a halálig, tehát az ember nem mondhatja azt, hogy "erre vágytam egész életemben", hisz', a halálon túl is arra várt? Bár lehet tudat alatt tényleg arra vágyott, nem lehet tudni, az emberi léleknek olyan rejtelmei és mélységei vannak, hogy nem hogy az emberek nem tudják eléggé megismerni egymást, de még az ember sem tudja egészen megismerni önmagát. Egy élet is kevés hozzá, egy élet is. Ha 140 év, az is kevés, mert kiszámíthatatlan és furfangos. Akárki akármit mond, az élet rövid, mindig van tennivaló.
Észrevettem azt is, hogy például akinek minden összejött és semmi gond nincs az életében, az kerít magának. Tehát, ha nekem minden jól menne, nem lenne semmi fennakadás, kerítenék magamnak, néha unalmas a tökéletesség, a boldogság, a dolgok gördülékeny és könnyű menete. Mondjuk én személy szerint nem szoktam problémákat kajtatni, elég volt belőlük. Nem lehet mindig minden felhőtlen, és az emberek sokszor csak a rosszat tudják előtérbe helyezni, nem hálásak, kiböki a szemüket a sok jó amivel meg vannak áldva, de egy rossz dolog miatt, homállyá változik, és ködös lesz nekik a világ. Próbálom észrevenni a jót, az ajándékokat, sikerül is, amint észreveszem, hálát adok, mert nekem tudatnom kell az Úrral, hogy hálás vagyok, és köszönetet kell mondjak. De mindegy is, nem akarok a témámtól elkanyarodni. Szóval, nem értem azt, hogy miért keresik az emberek a problémát, miért menekülnek a gondjaikba, miért hagyják, hogy feleméssze őket a bánatuk. Az élet ad pofonokat, de nem a testen mutatkoznak meg, hanem a szívünkben, lelkünkben. A lelki sebek súlyosabbak, nincs olyan orvos, aki meggyógyítaná. Senki sem tudja miért ilyen az élet, mindenki csak kérdéseket tesz fel magának, vagy éppen felmerülnek benne gondolatok, "miért én? miért érdemlem ezt? miért büntetsz? mi rosszat vétettem?", nem válaszolja meg senki, költői kérdések maradnak csupán.