2012. február 21., kedd

Furfang

Helló! 
Gyönyörű ez a nap... Jó idő, kellemes hangulat, jó emberekkel. :)
Elgondolkoztam... Észrevettétek, hogy az élet mennyire kiszámíthatatlan, olykor igazságtalan, vagy furfangos? Hihetetlenül rögtönző, egy perc alatt szertefoszlik valakinek az álma, vagy éppen egy pillanat alatt bekövetkezik az, amire eddig, "egész életében" várt. Mi is az egész élet? A születéstől a halálig, tehát az ember nem mondhatja azt, hogy "erre vágytam egész életemben", hisz', a halálon túl is arra várt? Bár lehet tudat alatt tényleg arra vágyott, nem lehet tudni, az emberi léleknek olyan rejtelmei és mélységei vannak, hogy nem hogy az emberek nem tudják eléggé megismerni egymást, de még az ember sem tudja egészen megismerni önmagát. Egy élet is kevés hozzá, egy élet is. Ha 140 év, az is kevés, mert kiszámíthatatlan és furfangos. Akárki akármit mond, az élet rövid, mindig van tennivaló.


Észrevettem azt is, hogy például akinek minden összejött és semmi gond nincs az életében, az kerít magának. Tehát, ha nekem minden jól menne, nem lenne semmi fennakadás, kerítenék magamnak, néha unalmas a tökéletesség, a boldogság, a dolgok gördülékeny és könnyű menete. Mondjuk én személy szerint nem szoktam problémákat kajtatni, elég volt belőlük. Nem lehet mindig minden felhőtlen, és az emberek sokszor csak a rosszat tudják előtérbe helyezni, nem hálásak, kiböki a szemüket a sok jó amivel meg vannak áldva, de egy rossz dolog miatt, homállyá változik, és ködös lesz nekik a világ. Próbálom észrevenni a jót, az ajándékokat, sikerül is, amint észreveszem, hálát adok, mert nekem tudatnom kell az Úrral, hogy hálás vagyok, és köszönetet kell mondjak. De mindegy is, nem akarok a témámtól elkanyarodni. Szóval, nem értem azt, hogy miért keresik az emberek a problémát, miért menekülnek a gondjaikba, miért hagyják, hogy feleméssze őket a bánatuk. Az élet ad pofonokat, de nem a testen mutatkoznak meg, hanem a szívünkben, lelkünkben. A lelki sebek súlyosabbak, nincs olyan orvos, aki meggyógyítaná. Senki sem tudja miért ilyen az élet, mindenki csak kérdéseket tesz fel magának, vagy éppen felmerülnek benne gondolatok, "miért én? miért érdemlem ezt? miért büntetsz? mi rosszat vétettem?", nem válaszolja meg senki, költői kérdések maradnak csupán.

2012. február 13., hétfő

Áldozat

Helló, újra itt, úgy éreztem már illene írnom valamit, hát írok.
Ma hétfő van, szép szép hétfő, örömmel teli és boldog hétfő, nem volt benne semmi megbotránkoztató és elszomorító, semmi sírásra és bánkódásra késztető. Köszönöm Uram!
Nos, áldozatot kell hoznom, ahhoz, hogy teljesen Istennel legyek, nagyon sok dologról, szokásról és emberről le kell mondanom, hangsúlyozom le kell mondanom! De hát nem olyan könnyű. Amikor az ember, egy számára ismeretlen, idegen, de mégis érdekes dologba, tevékenységbe belevág, az elején mindenki olyan lelkes és odaadó, önfeláldozó, mindent tűvé tesz a dolgok sikerének és megvalósításának érdekében. Én is ilyen voltam, kezdetben buzgó és törekvő, úgy éreztem, hogy senki sem állíthat meg, ezt nem adom fel, küzdeni fogok, a legnehezebb pillanataimban is! DE! Itt az eredmény... Most már nem csak az a bűntudat van, hogy hazudok olyan embereknek, akiket hihetetlenül szeretek, ha nem az is itt van még pluszba, hogy:
-nem olvastam ma bibliát,
-nem imádkoztam,
-nem dicsőítettem,
-nem voltam elég hálás,
-nem elégedett velem az Úr,
-nem teljesítem a kötelességeimet,
-olyan dolgokat teszek amit az Úr nem tolerál és nem néz jó szemmel,
-fájdítom a szívét.
Praise Him everyday!
Hát ez így egyben. Durva nem? Most, ahogy így végignéztem ezeket a dolgokat, elszomorodtam, de legalább rájöttem, hogy mi a probléma. Sajnos, túl fontos a régi életem, a barátaim, a bűnös dolgok, amiket szeretek. Nem elég fontos nekem az Úr, pedig tudja, hogy szeretem Őt és hogy vele akarok lenni és meg akarok neki felelni, de nem könnyű jónak lenni. Nem könnyű, mert a rossz mindig is "menőbb", bár nem mintha ez érdekelne, és nem is azért teszem, néha úgy érzem, hogy tartoznom kell valahova. Sokszor eljátszottam az emberek bizalmát, nem csoda, ha nem bíznak bennem. Van egy mondás: "Úgy bánj másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak."
És ez nagyon igaz, én rinyálok meg sírok, hogy senkiben nem lehet megbízni, átvernek, meg ilyenek, közben én is ugyanolyan vagyok, sőt mindenki, persze van ez a szöveg: "De nem, ő más!" - Hát nem az, csak mást mutat eleinte, hogy később ismerd meg az igazi énjét, hányszor csalódunk? Kellemeset, kellemetlent. De hát ez az élet rendje. Azért van bűn a Földön, mert az Isten jószívűségéből fakadóan szabad akarattal ruházta fel az embert, és a paradicsomban is jelen volt már a bűn, és ott az ember, elbukott. Nehéz ellenállni a kísértésnek, annak, hogy ne kövessük el a bűnt, de erőt kell venni magunkon, különben nem maradunk életben.
"Térjetek meg, mert elközelgett a Mennyeknek Országa!"
Áldott hetet, ámen! Dicsőség az Atyának!

2012. február 6., hétfő

Álarcok, szándékos vagy tudatalatti?

Senki sem olyan, amilyen valójában,
Csak az álarcomat találjam meg gyorsan!
Ennek ezt kell mutatnom, neki is mást,
Beleőrülök, megöl ez a körforgás.

Kevés az igaz, s sok a csaló,
Mást mondó, érzelmekkel játszó.
Akivel akar, kedves, mézes mázos,
Ez nem nyerő, az életre káros.

Tud marni, mint a vipera, álnok,
Az érzelmek tömlöcében, ő a zsarnok.
Bármelyik pillanatban elcsábíthat, vigyázz!
Az ilyen emberektől engem a hideg is kiráz..

Miért nem lehet mindenki őszinte?
Miért nem érezhetjük jól magunkat a bőrünkbe?
Miért kell tenni a szépet, amit látni akarnak?
Nem tudom a választ, aki tudja, hallgat.

Manapság kincsnek számít az őszinteség,
Az állhatatos, szerető szív, a kedvesség.
A manipuláló világ mindenkit felölel:
"Gyere kedvesem, jobb lesz neked velem".

Nos, sokáig én is abban a hitben éltem, hogy meg kell felelni másoknak, hogy ugyanolyannak kell lenni, mint mások, ugyanaz a cipő, ruha, stílus, zene, beszéd, gondolkodásmód (még ha én nem is úgy gondolom).. Azt hittem ettől leszek valaki, ettől leszek menő, hát nem, most az a mottó: "Légy önmagad, tűnj ki a tömegből, merj egyedi lenni, csináld azt amit szeretsz, és ne érdekeljen mások véleménye!"
Ez így önmagában nem is hülyeség.. sőt egyáltalán nem az. Ezen vagyok én is, már rég lemondtam a megfelelési vágyamról, azt hittem, ha azt csinálom, amit mások, ha azt teszem és mondom, amit a többiek, akkor minden jobb lesz, akkor máshogy állnak hozzám, akkor felnéznek rám és szeretni fognak, hát nem így volt. Most próbálok minden téren helytállni, a saját ízlésem szerint élni, azt tenni, ami nekem tetszik. Persze vannak törvények és szabályok, sokszor nem érdekelt, figyelmen kívül hagytam, mert azt hittem, hogy semmi értelme, és az a mai divat, ha megszegem ezeket az előírásokat, de hát egyáltalán nem menő. Sok ember próbálja kopizni a többi embert: "Ú, este úgy berúgtam, hogy azt sem tudtam hol vagyok! Képzeld megkaptam azt az 50ezer Ft-os cipőt amilyet mindenki hord, tök jó nem??"
Sokszor az anyagi különbségek teszik az embert, sőt, az embert a kinézete teszi, a ruhái és a megjelenése, sokan áthaladnak az emberen, nem ismerve érzéseit és gondolatait, attól mert valakinek ugyanolyan cipője van, nem biztos, hogy jó fej.. Az emberek a kinézet alapján alkotnak az adott személyről egy képet, és abból táplálkoznak, amit maguknak felépítenek, ezért vannak a kellemes csalódások. Én is sokszor csalódtam, kellemeset, meg rossz értelemben is. A csalódás kell és az egyediség is, különben hogy ismernének meg az emberek? Honnan tudnák, hogy kis is vagy te valójában, ha nem önmagad adod? Minden embernek van egy kis gógyija, dilije, és rossz szokásai, kis rituáléi, hobbijai, gondolatai, ezzel nincs is semmi baj, mert ez belefér, ettől ember az ember, de ez a kombinálás.. Hihetetlenül el tudja rontani a dolgokat. Nincs mit tenni, ilyenek voltunk, vagyunk, és leszünk, csak egyre jobban kezdenek úgy bánni az emberek egymással, mint a tárgyakkal, állatokkal, vagy árucikkekkel.

Ui.: hideg van, tél van, hó van, végre.

2012. február 4., szombat

Én már rájöttem, na és te?

"Bízzad az Úrra a te dolgaidat, és a te gondolatid véghez mennek." Példabeszédek 16:3
Jó reggelt!
Rájöttem, hogy ez így van. Az Úr ott segít ahol tud, Ő az egyetlen, aki mindig ott van nekünk, amikor körülvesz a kétségbeesés, a sötétség, a kilátástalan helyzetek sokasága, beborít a szomorúság és a bánat fátyla, Ő akkor is velünk van. Velünk van örömünkben, részt vesz boldogságunkban, apró, jó érzést okozó rövid pillanatainkban, másnak semmit mondó, de nekünk nagy súlyú tettekben számunkra fontos emberek által. Az Úr kísér végig bennünket az életünkben. Fel kéne fogni: csak Rá számíthatunk, és Ő az egyedüli kegyes Isten!
Napról-napra jobban érzem és tapasztalom az Úr szeretetét, érzem ahogy körülölel és magával ragad. Neki mondok el mindent A-Z-ig, meghallgat, nem ítél el, ugyanúgy szeret és nem lök el, nem illet gúnyos vagy bántó szavakkal, érdekli, hogy mi van velem, őszintén figyel rám, és őszintén szeret. Ezért vagyok neki mindennap hálás, nem kényszerből, hanem teljes szívemből. Van is egy bizonyságom. Megosztom veletek.
Január 28-án, szombaton, 22:00-23:00 óra között, sikerült összevesznem valakivel, aki nagyon sokat jelent. Eleinte nem bírtam elviselni, hogy megbántottam, és hogy haragja jelenleg csillapíthatatlan volt. Levegőnek nézett, harag és makacs büszkeség volt a szívébe. Fájt. 2 napig még foglalkoztam is vele, írtam sms-t meg ilyenek, de aztán kaptam egy levelet egy nagyon jó barátjától, amiben megértettem, nem érdemes, hagyni kell a dolgokat maguktól megoldódni. Nem tudom mi váltotta ki belőlem, de zokogtam miatta, 1,5-2 órán keresztül csak sírtam, fájtak azok a szavak, mert ugye az őszinteség és a pofára esés mindenkinek borzasztóan, irdatlanul fáj. Neki is fájt az őszinteség. Nos, én attól kezdve, nem írtam, meg semmi, próbáltam figyelmen kívül hagyni, imádkoztam érte nagyon durván és nagyon sokszor, hogy térjen észhez, hogy béküljön ki velem, és lám.. meg is történt. Nem tettem semmit, még is köszönt egyik nap, aztán már beszélt is hozzám és el is köszönt tőlem a suliban, meglepődtem, meglepő volt és boldoggá tett. Kezdem azt érezni, hogy változik, elég jó. :)

Én a barátságokra nagyon sokat adok, akikkel érdemes, azokkal foglalkozok, sajnos néha túl sokat és egy idő után valamilyen szinten már fojtogató, ezt nagyon sajnálom, nem akarok senkit megfojtani a szeretetemmel..
Tehát, az Úrra bíztam a problémámat, pár napra rá meg is oldotta, ráébresztette a haragost, hogy ez így nem jó. Nagyok sok ember tartotta bennem a lelket, hogy: "Nyugodj meg, ha szeret, megbocsát, ha hiányzol neki, keresni fog." Hát így is lett, nem tudom, hogy ezek az érzések megvannak-e benne, de azért jó a tudatban élni, hogy itt van megint. :)
Az Úr látta őszinte szívemet, látta, hogy megszakadt, hogy összetört valamilyen szinten, hát a segítségemre sietett.

"Ha igazak kiáltanak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket. Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket. Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr." Zsoltárok 34:18-20
Nagyon érdekes amit a szeretetről ír a Biblia, egyik kedvenc igéim közé tartozik, mert igaz, és egyszerű, még is nehezen észrevehető.
"A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy." 1 Korintus 13:4-8
Ezzel az igével a szátokban éljetek, dicsérjétek a ti Mennyei Atyátokat!

2012. február 3., péntek

Rajongás, vagy drog?

Nos, helló!
Odakint mínuszok hasítanak a levegőben, minden egyes kis fuvallat olyan fagyosnak és túlélhetetlennek hat, hogy azt érezzük, nem bírjuk tovább, megfagyunk! Beleborzongok, ha csak a hidegre gondolok, és a 10-20cm-s hóra, amit jósolnak az elkövetkezendő napok ajándékaként.
Nagyon sokszor amikor zenét hallgatok, többnyire a "dubstep" néven ismert, népszerűvé vált zenei stílust preferálom, és tartom nyugtatónak és a legkifejezőbb melódiának. Én egyszerűen megnyugszom tőle, vagy csak segít lecsillapodni, azzal kelek, fekszek, szeretem. Mély érzések vannak benne számomra, a mély és alig hallható basszus, a dobok, az ütem, az a lassú és mindent kikapcsoló tempója, a különböző, idegen hangok (nagyon szeretem ezt a kifejezést: strange noise!), egyszerűen megbabonázott és hatalmába kerített. Reggel délben este, mindig jól esik! Persze hallgatok más fajta zenét is, például: rap, r'n'b, hip-hop, instrumental, rock, metál, komolyzene, populáris trekkek. Nos, komolyzene, hmm, nekem a dubstep egyfajta "komolyzenének" számít, mert gyönyörű, érzelmes és nagyon is rejtett tartalmú. Kórusban énekeltem régen, neves zenekarokkal énekelhettem együtt, élek-halok a komolyzenéért és ezért a kettőért való rajongásom soha meg nem szűnik, de térjünk vissza a dubstephez.
Nagyon elterjedt, kezdetben, amikor én elkezdtem hallgatni, nem nagyon ismerték, aztán kezdett népszerűvé válni. Nagyon sok pop számban megtalálhatóak különböző alap dubstep elemek, amit egyébként nem értek, összekeverik a szart a jóval, már elnézést. Például: hogy jön Britney Spears-hez a dubstep? (Britney Spears - Hold it Against Me)
Sehogy! De ettől függetlenül jó lett. Azért tesznek bele dubstep elemeket, hogy befussanak, hogy még népszerűbbek legyenek, a populáció és a magas nézettségszám mindig is fontos volt a médiába, ez van.
Vannak, akik divatból hallgatják, de nem értik a mondanivalóját, nem értik, mit akar ez a zenei stílus kifejezni. Én az ilyen témákba nagyon el tudok mélyülni, engem megérint a dubstep, egy olyan érzést ad, amit nem lehet leírni. Hogy ez hogy lett kikövetkeztetve a hidegből, és hogy hogy kapcsolódik hozzá? Úgy, hogy amikor hallgatom, kiráz a hideg, többnyire fázok, és remegek attól, hogy milyen gyönyörű dallamok csendülnek fel a dalban. GYÖNYÖRŰ A DUBSTEP! Hasonlítható egy kellemes, napos, ám nem meleg, langyos hőmérsékletű, gyönyörű, illatozó tavaszi délutánhoz, amikor sétálgatsz az ámulatba ejtően szépséges, virágban pompázó fák árnyékában, szívod be a természet illatos parfümjét, mely oly kellemes az orrnak, hogy addig szagolnánk amíg csak tudjuk, és ameddig bírja a tüdőnk! Egyfajta felüdülés a tavasz, a dubstep is. Eléggé elfogult vagyok ezzel kapcsolatban, de nem bánom, mindig, minden percben, bárhol, bármikor kiállok mellette. I like it! Hallgassátok egészséggel: http://www.youtube.com/watch?v=W4AibN3pbqQ . :)