Az időről
Hideg volt, lábaim teljesen átfagytak,
Minden egyes porcikámban eláradt,
Beporosodott minden vérköröm,
Ijesztő volt minden fél öröm...
Émelyegtem, húzott le a fejem,
Felnézni gyakran nem mertem...
Vártam, hogy lekapcsolódjak,
Szemhéjam alatt volt a barakk.
Menekültem az érzés elől, emlékszem...
Az idő nekem akkor lett képtelen,
Felfoghatatlan és emészthetetlen,
Belém harapott s legbelül elterültem.
Nyitott szemmel képes voltam elaludni,
Míg más próbált az időről tanítani...
Ébren álmodtam, félelmetes volt és rideg,
Elszakadtam mindentől, mi rohamosan sietett.
Bp, 2014.02.23.
Heló. Németh Mirjam vagyok. Azért hoztam létre ezt az oldalt, mert szeretném megosztani az emberekkel a gondolataimat. Szerintem sok emberrel egy véleményen lennék. Nem fogok mindennap írni, csak ha úgy érzem, hogy szükséges. Nem az ismeretségszerzés a célom, hanem az, hogy megértsenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése